A CSS sosem tudott reagálni arra, mi van egy elem belsejében – ezért kellett mindig JavaScript. A has() ezt megoldja, de nem trükk: azért tartott ilyen sokáig, mert szétveri a böngészők érvénytelenítési logikájának alapfeltevését.
Az Architect Elevator lényege nem az, hogy az architekt feljusson a stratégiai szintre, hanem hogy rendszeresen visszatérjen a fejlesztőkhöz és az éles rendszerhez. Különben a szókincse megmarad, de az arányérzéke elkopik.
Az architekt feladata nem az, hogy minden döntést évekre előre eltaláljon. Hanem hogy minél kevesebb döntés váljon visszafordíthatatlanná, anélkül hogy felesleges rugalmasságot építene a rendszerbe.
Egy szakmai beszélgetésen nem tudtam megmondani az Angular verziószámát. Először rossz kérdésnek éreztem, később viszont rájöttem: a szám nem maga a szakértelem, de a rendszeres munka nyoma lehet.
A TLS 1.3 0-RTT gyorsíthatja a visszatérő látogató első kérését, de cserébe megismételhetővé teszi. Ezért önmagában az sem elég, ha csak GET kéréseket engedünk át.
node --run gyorsabb lehet az npm run parancsnál – de nem ugyanazt futtatja
A node --run közvetlenül indítja a package.json szkriptjeit, ezért gyorsabb lehet az npm run parancsnál. A váltás előtt azonban ellenőrizni kell az életciklus-hookokat és az npm környezeti változóit.
A force-with-lease opció nem feltétlenül állítja meg más commitjának felülírását: egy IDE háttérben futó fetch-e észrevétlenül érvényesítheti a lease-t. Itt a reprodukció és a valóban biztonságos Git-parancs.
A Chrome hover közben teljes oldalakat renderel le előre a Speculation Rules API-val – és van egy beállítási szint, ami évekig nem csinálta azt, amit a neve ígért.
A Partitioned cookie-attribútum külön állapotot ad minden beágyazó webhelynek. Chat- és térképwidgeteknél hasznos, központi SSO-sessionre viszont nem való.
Az ARG-ba vagy ENV-be tett API-token, npm-jelszó vagy AWS-kulcs nem tűnik el a buildel együtt: ott marad a docker history-ban, és publikus GitHub Actions build esetén a provenance attesztációban is. A BuildKit secret mount ezt oldja meg – hands-on kipróbálva, docker history-val és exportált réteggel is ellenőrizve.
A ReadableStream-es fetch feltöltés csökkentheti a kliens memóriaigényét, de a fél-duplex működés, a CORS és a proxyk miatt nem általános feltöltési megoldás.
A SharedArrayBuffer visszatért, de csak cross-origin isolated oldalakon fut. A COOP és a COEP fejléc pontosan ezt adja meg – cserébe elszakíthatja a window.opener kapcsolatot és blokkolhatja a be nem jelentkezett cross-origin erőforrásokat.
Az overflow-anchor többnyire megakadályozza a zavaró ugrásokat, saját chat- és végtelen listánál viszont összeakadhat a kézi scrollTop-kezeléssel.
A PgBouncer transaction pooling módja gyorsabb, mert a szerveroldali kapcsolat tranzakciónként cserélődik – de emiatt a SET, az advisory lock és a LISTEN/NOTIFY is átszivárogtathat egy teljesen másik kliensre. Hands-on demóval bizonyítva.
A Server-Timing válaszfejléccel a cache, adatbázis és renderelés ideje közvetlenül a böngésző hálózati adatai mellé kerül.
Az Iterator.prototype 2025 óta saját map/filter/take metódusokkal rendelkezik, ami a klasszikus tömbmetódusoktól eltérően lusta kiértékeléssel, köztes tömb nélkül dolgozik – akár végtelen generátorokon is.
A hálózati hiba nem jelenti azt, hogy a POST nem futott le. Az Idempotency-Key-vel a retry nem hoz létre második fizetést, rendelést vagy webhook-eseményt.
A --permission flag 2023 vége óta stabil a Node.js-ben, és tényleg megállítja a véletlen fájlrendszer-hozzáférést. De a node:sqlite simán megkerüli, és a hálózati tiltás (--allow-net) a jelenlegi LTS-eken egyszerűen nem létezik – csak a v25/v26-ban jelent meg, Active development státusszal.
A fetchpriority finom jelzés a böngészőnek: az LCP-képnek adhat előnyt, de csak akkor segít, ha a valódi szűk keresztmetszet a letöltési prioritás.
A CSS custom property-k alapból szövegként viselkednek, ezért nem animálhatók – a @property at-rule típust, alapértéket és öröklődési szabályt ad hozzájuk, így végre simán animálható egy gradiens megállója vagy egy szög is.